Fond turistički klaster mikroregije Subotica-Palić

Kontakt: +381 (0) 24 670 850
Matije Korvina 9, 24000 Subotica
 

Gordana Vujinovic

A PALICSI VILLÁK LÉTREJÖTTE, FEJŐDÉSTÖRTÉNETE ÉS TRANSZFORMÁCIÓJA

B E V E Z E T Ő
A múlt századi „svájci ház“ , a „svájci“ stílusú nyárilak eredete – melyet Palics jellegzetes villaépítészete is követett – a X V I I I . század utolsó harmadá­
nak preromantikus korszakára vezethető vissza. Bartoly Eszter írja róla „Svájci
nyaralók “ a budai zöldövezetben 1 című tanulmányában, hogy „a ,picturesque’
eszmény, az angol tájkert hozta felszínre, amelynek kötelező elemei – antikvizáló, gótikus, román ízlésű épületek és műromok, grották (barlangok), remetelakok, szobrok és egzotikus pavilonok – között megtaláljuk a svájci, a tiroli,
a holland parasztházat is. Nincs kizárva az sem, hogy a francia rokokó park
ideiglenes tartózkodásra, mulatságra szolgáló ún. ,fabrique’-jainak, ezeknek
az indiai, kínai stb. stílust idéző kis építményeknek a leszármazottai.. . Létrejöttük ugyanazon az asszociációs elven alapul, melyet Pevsner elemez a ro mantikáról szólva: 2 ,Az épület azért ölti fel valamely sajátos stílus köntösét,
hogy annak megfelelő asszociációkat keltsen a szemlélőben.’ – E z az elv egyfajta hangulatépítészetet eredményez, s ez abban az esztétikai tájfelfogásban
gyökerezik, mely a természetet színpadként és az építészetet díszként fogja
fel.“ 3
Már a X V I I I . században jelentkezik az az elképzelés, hogy pihenés, kikapcsolódás céljára parasztházakat építtessenek maguknak a megrendelők. E z az
elképzelés azután tovább él a X I X . században, de ebben az időben ezek az épü­
letek már nemcsak a kastélyparkok díszletei voltak, hanem ilyen stílusban ké­
szültek a vidéki kúriák, polgári nyaralók, villák, tehát az üdülők, nyárilakok elfogadott stíluseszménye lesz ez az építkezési mód.
A z angol családi házak tervezését részben a középkori és távol-keleti épületek inspirálták, de ezek mellett a X I X . század második negyedében az építé­
szeti könyvekben svájci házak modelljei is láthatók. „Már azért is közkedvelt
villaelőképek a svájci házak, mert eredeti környezetük — az Alpok — az utazók
szemében a legromantikusabb tájnak számított. A svájci nemzeti függetlenség
belevetített vágyképe is fokozta a polgár érdeklődését a ‘svájci’ ház iránt.“ 4
A X I X . század utolsó évtizedeiben a nyaralók, villák, szórakozásra szolgáló
/. A nyaralók telekrendezési terve
(Scultety János, 1853)
2. A Scultety tervezte hármas tagolódású
nyaralótipits
épületek Európa-szerte hasonló formában, stílusban készültek. Ez t az egységesülést az építészetben nagymértékben befolyásolta, hogy az európai építészeti
akadémiák kötött tanmenettel oktattak. Ebben az időben jelennek meg a kü­
lönféle szakfolyóiratok (Der Architekt, De r Bautechnik), amelyek „ideális“
neogótikus, neoreneszánsz, neobarokk típusterveket is közöltek. Külön mellékleteket szentelnek a legváltozatosabb díszítőelemek, motívumok, orom falak, korlátok, kerítések, tornácok, tornyo k és más épületelemek részletes szerkezeti rajzainak, melyek szabad válogatást engednek tipológiai szempontból és stílus tekintetében is a megrendelőnek és a kivitelezőnek.
A svájci villák legjelemzőbb vonásai azok a fából készült szerkezeti és díszí­
tőelemek, amelyek alkalmazásuk szerint két határozottan különválasztható
csoportb a oszthatók:
1. A többszintes épületeknél a felső szinten gyakran alkalmazzák az ún.
Fachwerk-es, favázas szerkezeti rendszert, ami a szerkezet könnyítését
szolgálja, de ugyanakkor ez a favázas szerkezet néha csak mint dekoráció,
díszítés jelenik meg a homlokzaton, ami könnyen megtéveszti a szemlélőt.
2 . A fát mint építőanyagot igen gyakran, csaknem kizárólag tornácok, orom falak, tornyo k és ereszek szerkezeti elemeként használják.
Szabadka, miután 1779-ben elnyerte a szabad királyi város státusát, a sok
frissen szerzett jog folytán kialakut kedvező helyzetének köszönhetően gyors
gazdasági és kulturális fellendülésnek indult, ami lehetővé tette az egész
Monarchia területéről idesereglett vállalkozó kedvű kereskedők és iparosok
számára a gyors meggazdagodást. E z a társadalmi réteg – a gazdag középburzsoázia, a nagykereskedők, az iparosok, a tisztviselők és a polgárság többi tagja
– a maga módján szerette volna a felső tízezer életstílusát elsajátítani. Ennek
a politikai, gazdasági és kulturális fejlődésnek az akarása tette Szabadkát
várossá és ennek köszönhetően alkuit ki városias arculata.
3. Térkép a palicsi fürdöintézelröl és környékéről – Karvázy Pál felmerése, 1888.
A palicsi üdülőtelep beruházási programj a is az akkori helyzetnek köszönhette sikerét, ti. a város „vigyázó szemeit“ Európ a nagyvárosaira, nagy város-
építési mozgalmaira vetette, és ennek szinte egyenes következménye lett, hogy
ugyanilyen érzékenyen reagált minden új eszmére, kultúráramlatra, és mindenre, ami „nagyvárosi“ . így Palics híven tükrözi az akkori idők társadami és
gazdasági helyzetét.
N Y A R A L Ó É P Í T K E Z É S A X I X . S Z Á Z A D D E R E K Á N
Szabadka városa, mint üdülőtelep és a környező terület tulajdonosa Palics
fejlesztésének érdekében 1853-ban telekrendezés céljából eladja a Nagyparktól
és a fürdőtől – a kisvendéglőtől, a Nádas-szállótól, a sárfürdőtől – nyugatra eső
földjeit. A kérdéses 41 láncnyi területet keleten a Nagypark, északon a Szegedi
út, délen egy tóparti út, nyugaton szintén egy, a tóhoz vezető út határolja. A
telekrendezési tervet Scultety János városi főmérnök készítette. A telekmi
nőségtől függően a területet 13 , egyenként 3 – 4 lánc nagyságú házhelyre (nyaralóhelyre) osztotta, miközben olyan részletek sem kerülték el a figyelmét, mint a
leendő nyaralók pontos elhelyezése a telken és azok alaprajza. (1 . számú ábra)
A kötelező villatípus
A nyaralók elhelyezését a telken a kötelező, 15 ölnyi védősáv határozta meg
úgy, hogy azon központosán helyezkedjen el, és hosszoldala párhuzamos
legyen az utcával, utcai kerítése lécből készüljön, a telkeket pedig egymástól
sövény válassza el. A nyaralók előkertj e előírásszerűen reprezentatív park, ahol
tilos volt minden olyan tevékenység, ami csorbította volna a környezet eleganciáját. A villatulajdonosok pl. a telken szeszkiméréssel sem foglalkozhattak,
mert annak joga akkoriban kizárólag a várost illette meg.
1 . v»nnd»
4. A •villanegyed terjedésének szakaszai 5. A kettős tagolódású villatipus és
fejlődése
A nyaralók alaprajza hármas tagolódású, előrehúzott, központosán elhelyezkedő tornáccal, ahonnan a villa központi helyiségébe, az ebédlőbe jutunk,
innen balra van a vendég- vagy hálószoba, jobbra pedig a konyha és az
éléskamra nyílik. A nyaralóban kötelezően kellett egy vendégszobának is
lennie, ami az idegenforgalom fellendítését szolgálta. A z ebédlő üvegajtaj a
közvetlen kapcsolatot biztosított a tornáccal és az előkerttel.
A nyaralók építészeti jellemzője, hogy a szabályos 6×3 öles négyszögalapú
épület rendszerint egyszerű nyeregtetős kialakítású, amit egyedül a hangsúlyos központi tornác tett mozgalmassá, oldalsó és első nyílásainak gótikus
íveivel. A tornác és az eresz gazdag fafaragása mellett az épület egyedüli
6. Egy kettős tagolódású villa tervrajza – Titus Mackovic munkája
díszítőeleme a hangsúlyos sarokpilaszter és a nyílásokat szegélyező téglacsúcsív. A tetőhéjazatot rendszerint cserép vagy fazsindely alkotja.
A nyaralók szerkezeti jellemzőj e a vert fal, a torokgerendás szerkezetű tető,
az utcai fa- és az udvari téglatornác.
A z 1854 . január 28-án keltezett telekárverési jegyzőkönyvből kiderül, hogy
az új nyaralótulajdonosok tisztában voltak a palicsi üdülőtelep sokat ígérő
jövőjével meg a saját beruházásuk sorsával is, mer már a kikiáltási árra rádupláztak, sőt meg is négyszerezték. Ezen buzgó vásárlók közül említsünk meg
néhányat. Köztü k volt Rudics Móric, a Kolonics, a Halbrohr, a Váli, az Osz toics, a Verner és a Jakobcsics család.*
A nyaralók alaptípusa7
Noh a a vásárlási és építési feltételek egyértelműek voltak, az új villatulajdonosok sorra írják kérvényeiket a Városi Tanácsho z annak érdekében, hogy
jobb és korszerűbb telek- és alaprajzi elrendezést engedélyezzen nekik. így
például idézzük Jakobcsics 1855 . április 2-án kelt kérvényét, melyben arra kéri
a Városi Tanácsot, hogy az idegenforgalom fejlesztése végett nyaralóját a tóho z
* A villatulajdonosok nevét a vonatkozó korabeli levéltári dokumentumokban szereplő formában tüntettük fel.
közelebb építhesse fel, 1 2 x 4 öles alaprajzi mérettel, és nem egy, hanem három
vendégszobával. A Scultety tervezte nyaraló a hagyományos hármas tagolódású alföldi háztípust vette alapul, és így az egymásba nyíló helyiségeket
a középen elhelyezkedő konyhára fűzte fel, ahová az épület hosszan elhelyezkedő tornácáról juthatunk. A faszerkezetű tornác középső hangsúlyos része
szerény fafaragással díszített. (2 . számú ábra)
A fentiekből, az 1878 . évi kataszteri felmérés alapján készült térkép 8 és
az 1888 . évi Palicsi Üdülőtelep tervéből 9 (lásd a 3 . számú képet) az derül ki,
hogy a közismert szabadkai építész – Scultety – tervétől eltértek a kivitelezés során. A telekkiosztást az ő tervei alapján készítették, de az 1853-ban
elfogadott építési alapelveket 1 0 csak részben tartották be, ennek ellenére
minden nyaralóépület sajátos egységet alkot szűk környezetével. A z 1878 .
évi kataszteri felmérés alapján készült térkép az I. világháború előtti javítások miatt eléggé olvashatatlan, az 1888 . évi felmérés Karvázy Pál városi
mérnö k által készített változata azonban híven tanúskodik a fent vázoltakról. Arról, hogy a villákat eredetileg a Szegedi útra tájolták, ám a villatulajdonosok a tóho z közelebbi telkeket részesítették előnyben. A nyaralók
előkertjeinek szélessége és a hosszanti elrendezésű alföldi háztípus hármas vagy többtagolódású változata és a villák utcai homlokzatának szélessége
az eredeti Scultety-változat szerint valósult meg, viszont az épületek mélységi mérete a helyiségek számától függően változott. A palicsi nyaralók kezdeti változatai még a tornáco s alföldi típust képviselik, de már csíráiban
megjelenik az ún. svájci háztípusra jellemző előrehúzott, hangsúlyos központi tornác.
7. Az egykori Dominus-villa 1988-ban (Spliti fasor 16.)
Az üdülőtelep a Nagypark keleti oldala mentén terjeszkedik északról a
Szegedi-úttal, keletről a Kanizsai úttal
határolt területen.
A múlt század hatvanas éveire datálhatjuk a Budai-, a Parcsetics, a Kovacsics, illetve a Polyákovics-villák épí­
tését. Ezeknek a nyaralótelkeknek a
tájolása megegyezik a korábbiakéval,
tehát a Nagyparkra néznek.
A felsorolt villák mellett már kisebb
melléképületek is megjelennek, amelyek a telek hosszoldalával párhuzamo sak, és az előkert mögött találhatók. E z
a jelenség a villák későbbi fejlődési periódusában is nyomo n követhető.
E z idő tájt a helyi sajtó apróhirdeté-
seiben gyakran kínálnak kiadó nyaraló- 1 • ,
kat Palicson, mint az a Szabadkai Köz – \\ SSÍ/MI* . ««<•
löny 1876. május 21-én megjelent szá-
– I I í – n l ‘ l • A I 8. A hármas tagolású villatipHS és
mában is olvasható: „Polyakovics Ala- fejlődése
jos úr palityi nyaralója, a Fürdőintézet
tőszomszédságában, mely egyik oldaláról a parkra, a másikról a tóra néz: fürdővendégek elfogadására a jelen fürdő­
idényre, már teljesen fölszerelve áll. A nyaralót mely 3 csinosan bebútorozott
s kifestett lakosztályból áll, 3 oldalról díszkert, a negyedikről pedig nagy terjedelmű szőlő- és gyümölcskert övezi.“ „
Gyakran viszont áruba is bocsátották a nyaralókat, amit az alábbi idézet is
bizonyít: „…áll pedig a kitelt ingatlanság 3 lánc, vagyis 3 1200/160 0 catasztrá-
lis hold földből – gyümölcsös, veteményes és díszkertre felosztva s körül beerő­
sítve – melyen 148 és 149 . számok alatt két külön fekvő nyaralóépület van, kétkét helyiséggel ezen felül a 149 . szám kis konyhával, éléstárral s pincével ellátva. Ezen kívül van egy kertészház – két szobával, konyhával s kis éléstárral
némi bútorzattal s kerti padokkal; – külön épületben négy lóra istálló, s kocsiszín, továbbá kis üvegház, kettős baromfiól, két kút, s az épületek mind zsindellyel fedve…“ 1 2
A villanegyed terjedése
A z 1860 . év jelentős változásokat ho z a palicsi fürdőtelep épületállományá­
ban. Ekko r kerül sor egy új , 3 2 szobás szálloda – a mai Park-szálló – kivitelezé­
sére, ekkor újítják fel a már tatarozásra szorult Nádas-szállót, elkészül az új
fürdőépület, és kibővítik az iszapfürdőt. Mint látjuk, a fürdőtelep gyors és látványos fejlődésnek indul, amit fokoz az 1883-ban megépült vasút is, hisz ezzel
a fürdőhely vonzásköre jelentősen kiterjed. Az 1887-ben felépített vasútál
lomás ugyancsak a nyaralótelep gyarapodását eredményezi, mégpedig a vasút
északi oldalán, ami Orbánfalva kialakulásához vezet. A további fejlődést serkenti a Szabadka-Palics útszakasz kikövezése, és röviddel utána – 1897. I X .
8-án — a rendeltetésének átadott, a várost az üdülőteleppel összekötő villamosvonal.
A szabadkai Városi Tanács – e látványos fejlődés kezdeményezőj e – a fürdő­
telep felvirágzása érdekében további villatelkek létesítésére újabb földterületeket bocsát áruba, így 1889-ben az északnyugati part körgát területe, 1 3 1898-ban
a Szegedi út északi oldala 1 4 és 1893-ban a környező homokvidék 1 5 kerül eladásra.
A S Z Á Z A D F O R D U L Ó V I L L A É P Í T É S Z E T E
Az 1880-as évekre a tárgyalt területen a szántóföldeket felváltják a szőlőskertek meg a nyaralók díszkertjei és az üdülőtelep határa eléri a Szegedi (a mai
Horgosi) és a Kanizsai utat meg a vasútvonalat. 1887-tő l a fürdő- és üdülőtelep
határa a vasúttól északra lévő területekre is kiterjed. Itt épülnek a Milassin-,
a Schnier-, a Czeisz-, a Scháffer, a Pukkel-, a Vojnics-villák, amelyek a néhai
mezőgazdasági iskoláig vezető „progony“ mentén (a mai Kizur István utca)
vesznek birtokba újabb és újabb területeket. (4. számú kép)
A z itt vázolt fejlődéstörténetből egyértelműen következik, hogy a századforduló táján, a korábbi nyaralókhoz viszonyítva, a tulajdonos anyagi helyzetétől függően, már sokkal pazarabb formában jelenik meg ez az épülettípus,
bár még mindig magán viseli az 1853-ban előírt formajegyeket, amit tulajdonképpen az ún. svájci nyaralótípus egyik változatának tekinthetünk kettős és
hármas tagolódású változatában. A századforduló fürdőtelepéről mondj a
Franki István: „ . . . a fürdőintézethez közelebb és távolabb, szőllőkertekben,
80 magánvilla és nyári lakóház van, melyek évről-évre szaporodnak, közülük
több részben vagy egészben kibérelhető…“ 1 6
Legnagyob b közülük a Lévay-villa 1 6 szobával, külön konyhákkal, a legszebb viszont a tóparti Polyákovics-villa. Ebben az időben a Polyákovics-villa
13 , a Kovacsics 4 , a Parcsetics 4 , a Budai-, a Rozsics-, a Kolonics és a Halb rohr-villa 2 – 2 , a Manojlovics 4 , a Vermes-villa pedig 1 kiadó szobával rendelkezett. 1 7
A z eredeti alföldi háztól eltérően a palicsi nyaralók, alaptípusukat megtartva
szélességükben fejlődnek, vagyis a telek hosszirányával párhuzamosan, de
természetesen kivételek is akadnak.
A nyaralók építési engedélyének kérvényezésekor a Városi Tanács Mérnöki
Hivatalának a tervrajzokat is be kellett nyújtani, ezt a fürdőintézet szabályzata
is előirányozta. 1 8 Ugyanez volt az eljárás a nyaralóépületek tervezett bővítésekor
is. Ennek köszönhetően a szabadkai Történelmi Levéltár számos tervrajzot őriz a
századfordulóról, melyek közül néhányról már meg sem állapítható, felépült-e,
vagy csak az időközben történt gyökeres átépítés miatt nem akadunk nyomára.
A nyaralótulajdonosok zömmel a hivatalnokok köréből kerültek ki. A tervrajzok ez idő táj t főleg a szabadkai építészek keze nyomát viselik magukon,
9. Egy Salga Mátyás tervezte hármas tagolódású villa tervrajza
10. Az egyik legrégebbi – három részre tagolódó – nyaraló (Néphősök parkja 5.)
akik közül külön ki kell emelnünk Titus Mackovic és Milán Zaric, maj d ké­
sőbb Koczka Géza és Salga Mátyás nevét, a X X . század elejéről pedig Molczer
Lajost és Raichle Ferencet.
//. A művészien megmunkált tornác a svájci típusú villák jellegzetessége (Pionír utca 7.)
A tervezők a villák alaprajzi elrendezésében, építészeti formanyelvében és
díszítőelemeiben a bécsi típustervek alapján a svájci háztípust követték.
A Városi Tanács Mérnöki Hivatalának éberségét és lelkiismeretességét tükrözi, hogy figyelme Palics központjára és külterületeire egyaránt kiterjedt. A z
építési engedély kiadása esetén feltüntette az esetleges megjegyzéseket, sőt
annak megtagadása esetén részletes magyarázattal, indoklással szolgált. A
kérelmezett építési engedélyek kiadásának megtagadása leginkább a villa és a
melléképületek vagy a villa és a szomszédos épület közti előírt távolság be nem
tartása, az előkert kisebb szélessége és a nem megfelelő építőanyagok alkalmazása miatt történt. A z építési engedélyek az épületeket a nyárilaknak és nyaralónak nevezik. Lakóház építését a kérdéses területen a későbbiekben is csak
abban az esetben engedélyezik, ha nagysága, telekrendezése, alaprajza és épí­
tészeti stílusa tekintetében megfelel a nyaralók építési feltételeinek. A lakóház-
építés a fürdőtelepen csak századunk elején kezd elterjedni, és ekkor kerül sor
a már meglevő villák konyhával, terasszal és toronnyal való bővítésére.
A nyaralók tipológiája
A nyaralótelepítés alapfeltétele a telek megfelelő mikroklimatikus tájolása,
így a villák szabadon állóak a jobb benapozás és a szellősség biztosítása érdekében, az épület a telket két részre osztja: egy kisebb nyílt területre és egy nagyobb , intimebb részre. Leginkább központosán elhelyezettek, és 1 0 – 2 0 , esetleg több méteres előkerttel rendelkeznek. A z előkert, a nyaraló előtti nyílt
telekrész rendszerint díszkert, köralakú, központosán elhelyezett virággal be-
ültetett felülettel, esetleg szökőkúttal vagy csobogóval és gondozott növényzettel. Ezzel ellentétben a nyaraló intimebb, a család számára fenntartott kertj e
már nem ilyen látványos, a telek felaprozódása miatt: itt rendszerint szőlőskertek meg az ezzel járó béres- és csőszlakokat telepítettek, amelyek a telek oldalhatára felől voltak megközelíthetők. A melléképületek a telek hosszoldalával
párhuzamosan épültek.
A palicsi fürdőtelep nyaralói jórészt azonos alaptípusúak, amelyek
egymástól csak tornácaik fafaragásaiban térnek el, vagy azonos külső ellenére
eltérő alaprajzi megoldásúak. Ép p ezért a múlt század végétől, kb. 1910-ig a
villák telekrendezése, alaprajza, funkcionális és építészeti megoldása, sőt szerkezeti rendszere sem mutat lényeges eltérést. A nyaralók fejlődéstörténetében
két alaptípus különböztethető meg: á kettős, illetve hármas tagolódású villa;
maj d később, a kettő kombinációj a alapján összetett alaprajzú villát is terveznek.
Az alaptípusok
A kettős tagolódású nyaralótípus két azonos nagyságú helyiséget tartalmaz,
melyek előtt – a villa hosszoldalán – egy közepes, hangsúlyos négyzet- vagy
szabályos négyszögalakú tornác húzódik. Ezen keresztül juthatunk az ebédlő­
be, amely néha valamivel nagyobb, mint a tőle jobbra elhelyezkedő hálószoba.
12. Az ún. Legyező-villa (Pionír «. 10.)
Sok esetben az ebédlőből közvetlenül juthatunk ki a telek másik oldalán elhelyezkedő kertbe. Mivel a tornác és az ebédlő vendégfogadásra szolgált, így a
nyaralónak ez a része volt a legpazarabb, és a tulajdonost is ennek alapján
rangsorolták, illetve becsülték. A kettős tagolódású villatípusnál a főzés, az
élelemtárolás és a többi gazdasági funkció a melléképületekben zajlott. (5. és 6.
számú ábra, 7. számú kép)
A hármas tagolódású villatípus a legelterjedtebb a nyaralótelepen, amelyre akárcsak a kettős tagolódású változatra – a központosán elhelyezett tornác és
a róla nyíló ebédlő a jellemző, melyek méreteikben valamivel nagyobbak, mert
ez volt tulajdonképpen a nyári élet színtere. E z a villatípus az előzőtől abban
különbözik, hogy az ebédlőtől jobbra és balra a vendég-, illetve a hálószoba
található. A konyha a pincében vagy a melléképületben van, de néha az egyik
szoba helyére kerül, és külön bejáratú, az ebédlővel pedig csak a tornácon
keresztül van kapcsolata.
E z a nyaralótípus fejlődése során szélességében növekszik, azaz a telek
mélysége felé bővül. (8. és 9. számú ábra, 10. számú kép)
A kettős és hármas tagolódású villák egyre gazdagabb funkcionális megoldású
épületekké váltak, s így az egy traktusú alaprajzi elrendezésűt felváltja a két
azonos vagy különböző fesztávú traktussal rendelkező megoldás.
A z új traktus megjelenésével, a tornácho z 1-2 új helyiség kapcsolódik, s így
az három oldaláról zárt verandává alakul. Eze n helyiségek rendeltetését tekintve olyan gazdasági funkcióknak adnak helyet, mint a konyha és éléskamra,
ennélfogva csak a tornácról van bejáratuk. Idővel az épülethez új tornáco t csatolnak, a régi veranda bezárásával pedig új helyiséghez jutnak, és így a telekből
egyre töb b terület kerül beépítésre. A két azonos traktusú nyaralókat három
azonos méretű helyiség és az elmaradhatatlan fahomlokzatú tornác jellemzi.
Sok esetben a fentiek kombinációival és egyre összetettebb alaprajzi elrendezéssel is találkozunk. Míg a nyaralók alaptípusa csak 1-2 helyiségből áll, addig a X X . század eleji épületek már 4 – 6 szobás változatban készülnek. Külö ­
nösen jellemző erre az időre, hogy a helyiségek a W C , fürdőszoba, cselédszoba
és a konyha megjelenésével elaprózódnak.
A szobák számának szaporodása ellenére a központi helyen található, egyvagy kétoldalon nyitott ebédlő marad továbbra is a legfontosabb helyiség,
négyzetes vagy inkább négyszöges alaprajzi megoldással, melynek hosszoldala
párhuzamos az előkerttel. A z ebédlő méretei: 4 x 4 , 5 x 7 , de leginkább 5 x 5 és
5 x 6 méter. A háló- és a vendégszoba rendszerint kisebb. Leggyakoribb méretei: 4 x 4 , 5 x 5 és 4 x 5 m. A fürdőszoba ekkor már a hálószobából nyílik.
A konyha igen eltérő méretű. Alaprajza: 2 x 3 , 4X5 m, magassága 3,21 , 3,7,
néha eléri a 4 métert is.
A pince leginkább csak a nyaraló alatt található, és 1-2 helyiség van benne,
melyek magassága 2-2,2 méter.
Az épületek konstrukciója: A nyaralók kezdetben vert-, ritkábban vályogfalúak. A téglát eleinte az alapok és a lábazat építésénél használták, csak később
kezdték az egész házat ebből az anyagból építeni. A z egytraktusos változat to rokgerendás, a kéttraktusos pedig fa-fedélszékes tetőszerkezettel készült. Kezdetben az erre a vidékre oly jellemző, könnyen hozzáférhető anyaggal, náddal
fedik a villákat, de a múlt század végén, a fokozott tűzveszély miatt az Építési
Szabályzat a fazsindely, cserépzsindely és a műpala alkalmazását szorgalmazza.
A tornácok ekkor még szinte kizárólag fából készültek, később már tégla és
fa kombinációival is találkozunk. Alappincézés esetén poroszsüveg födémet alkalmaztak, a mennyezet fagerendás födém, amint felülről deszkázassál és saralással, alulról pedig nádalással és vakolással láttak el.
Építészeti megoldások: A nyaralók tömegképzésére az épület hossztengelyé­
vel párhuzamos gerincű nyeregtető a jellemző, amit csak a rá merőleges, szintén nyeregtetős tornác bont meg azonos vagy eltérő tetőgerinc magasságával,
néha – kivételesen – sátortetős villák is épülnek. E z utóbbiaknál a tornác to vábbra is nyeregtetős. A tornác a leghangsúlyosabb építészeti elem, mindig az
épület szimmetriatengelyében található, ezért ennek megformálása jóval nagyobb műgondot igényelt, mint a többi homlokzati elemé. A tornácok igen
változatosak. Míg alakjuk, helyzetük és méretük hasonló, addig anyaguk, szá­
muk, nyitottságuk mértéke és feljáratuk helye változó. Különösen az oszlopok, a korlátok, az oromfalak és fafaragásuk részletkiképzésének gazdagsága
tanúskodik a hajdani építőmesterek tehetségéről. (11 . számú kép) Leginkább
fatornácok épültek, de téglaváltozatuk is megtalálható, ahol az oromfal, a korlát vagy az oszlopok készültek ebből az anyagból. A tornáco t eleinte az utcai
homlokzathoz illesztették, de később már nem szabályszerű ez az elhelyezés,
így a nyaralóépület az udvar felé is megnyílik, biztosítva a természettel és a
környezettel való intimebb kapcsolatot, ám ennek a tornácnak a megmunká­
lása már sokkal szerényebb. A z alaptípus csak egyik oldalával csatlakozott az
épülethez, míg a többi három szabadon állt, és mint már említettük, csak ké­
sőbb kerül sor a második, illetve a harmadik oldal bezárására. Létezik az előbb
említettek kombinációj a is, így például míg az utcai homlokzaton a három
oldaláról nyitott tornáccal találkozunk, addig az udvari oldalon ugyanannak
a zártabb formáj a jelenik meg. A feljárati lépcsők elhelyezési módj a is különböző lehet: centrális, illetve jobb-, bal- vagy kétoldalas.
A fafaragások esetében egyaránt megfigyelhető a hagyományos svájci, a magyaros népi, a gótizáló, illetve a teljesen kötetlen motívumvilág. (12 . számú
k é P )
A vakolatból készült dekoratív falplasztikát az épület nyílásai körül, annak
sarkain, illetve a párkányokon találhatjuk, klasszicista, eklektikus és korai szecessziós motívumokkal.
Kezdetben egyszerű egyszárnyas ablakok készültek, kifelé nyíló szárnyakkal és az elmaradhatatlan zsalugáterekkel. A nyaraló funkciójának bővülésével,
vagyis annak téli használatával jelennek meg a zsalugáteres, kettős üvegezésű
ablakok. A bejárati faajtók szintén duplaszárnyúak és tömörek, a belső ajtók
pedig felül üvegezettek.
A háromszögletű oromfal a hagyományos alföldi ház legszervesebb eleme,
így azt a villákon a díszítés hátterének tekintették. A tornác hangsúlyozásával,
különösen annak utcai oromfala, a nyaralóépület legdominánsabb elemévé vált.
A melléktornácok oromfala természetesen kevésbé díszes.
A kettős- és hármas tagolódású villák mellett más nyaralótípusok is fellelhetők, de ezek előfordulása sokkal ritkább.
A nyaralók összetettebb változata
E z a villatípus a századforduló táján egyre gyakrabban tűnik fel, hogy 191 0
után egy még összetettebb formát öltsön. A z összetettség ezúttal az épületek
alaprajzi kialakítására és tömegformálására értendő, ami a szerkezet fejlettebb
változatához is vezet. E nyaralófajtának két altípusa van: az első az alaptípus
egyenes továbbfejlődése, ahol az épület a telek hossztengelyétől jobbra és balra
bővül, a kettős, illetve hármas tagolódású alaprajzi elrendezés pedig továbbra
is a villa magva marad. A második altípus szabad forrriálású és csúsztatott
helyiségsorolású. A nyaraló fő helye továbbra is a középen elhelyezkedő ebédlő, ami köré csoportosul a többi szoba. A helyiségek száma mindkét altípus eseté­
ben nagy. A leggyakoribb az ebédlővel, három szobával, fürdőszobával, terasz-
13. A századvégén gyakoriak az épülethez csatlakozó toronyépítmények (Spliti fasor 11.)
szal és verandával rendelkező változat. Sok esetben a földszinten találhatjuk
a konyhát, a kamrát, a cselédszobát, és néha még a lépcsőházat is. így ezen a
szinten már nem egy esetben 7 és 1 0 között mozo g a helyiségek száma, míg
a pincében eléri a kilencet is.
Műépítészed megoldások: A nyaralóépületek tagoltabb alaprajzi elrendezése
a homlokzaton is tükröződik, ugyanakkor a tetőidomok hangsúlyozott, játé­
kos tagolódásához vezet. A z összetett tetőidomok továbbra is nyeregtetős
megoldásúak, leginkább sátortetős, tetőteraszos és tornyos kombinációban.
A terasz és tornác nyeregtetős, ám a korábban szokásos szimmetrikus elrendezéssel már nem találkozunk. A két terasz asszimmetrikus elrendezésben
kerül az épület mellé.
A tornácok nyitottságát és anyaghasználatát tekintve számos változatot talá­
lunk, s míg a szerkezet téglából készül, addig korlátj a lehet fa, tégla vagy fém.
A X X . század elejére a villákról minden felesleges díszítést elhagynak, némelyikük pedig már a szecesszió formajegyeit viseli magán. A megmaradt kevés
dekoráció továbbra is az oromfalon jelenik meg, melynek széle téglafogas vagy
görbevonalas. A z oromfalat továbbra is a fa díszítőelemek ékesítik. Err e az
időre jellemző a toronyépítmények gyakori alkalmazása, amit az épület oldalá­
hoz illesztenek. (13 . kép)
Az épületek konstrukciója: A nyaralók tagoltsága a szerkezetre is kivetül. A
falak nagyméretű (30 X 1 5 x 7 c m ) téglából készültek, álló- vagy bakducos fedélszékű, esetleg feszítőműves tetőszerkezettel.
Az összetett típuson belül két olyan nyaralóval is találkozunk, melyek funkcionális, építészeti, tömegképzési, épületmagassági és épületplasztikai jellemzőikkel teljesen elütnek a nyaralótelep többi villájától.
A tópart tőszomszédságában találjuk Vermes Lajos három villáját: a Ba golyvárat, a Lujza-villát és a harmadik Vermes-villát. Funkcionális és építészeti
sajátosságait tekintve, ez utóbbi áll legközelebb az ún. nyújtott alaprajzú svájci
típushoz.
Mindhárom villa 1891-ben épült, a Vermes sporttelep területén. A palicsi
villák közül csak a Bagolyvár és a Lujza-villa emeletes (és a Petőfi Sándor u.
26-o s számú), így az északi part nyugati részén uralkodnak a tájon. (14 . szá­
mú kép)
Mellőzve az ebédlő középponti elhelyezését és a többi sablonos helyiségelrendezést, alaprajzuk funkionálisan sokkal kötetlenebb. A lépcsőt az épület
mellé helyezték.
A Bagolyvár alaprajza nyolcszögletű, a Lujza-villa négyzetalakú; mindkettőt hangsúlyos toronytetővel fedték le.
A villák különleges építészeti egységüket a gazdag formajátékú, a homlokzatra is kivetülő alaprajz-szervezésnek köszönhetik. A népies-romantikus
svájci stílusnak nem tiszta formáját, hanem annak román kori, gótikus és korai
szecessziós elemekkel gazdagított változatát képviselik. Első emeleti homlokzatuk gazdag fadíszítésű, zárt erkélyekkel, konzolokkal, ereszszegésekkel, míg
a Bagolyvárnál a favázas Fachwerk díszes változata is megjelenik a homlokzaton. A játékos tömegformálás szép példái a meredek síkú tetőidomok. A hé-
14. A Bagolyvár 1988-ban
jazatot a Zsolnai-gyár mázas hódfarkú cserepéből készítették. E z a három villa
hűen tükrözi a sablonmentes, szabadon szárnyaló alkotószellemet, mely egyik
jellemzőj e a szárnyait bontogató szecessziónak.
Új irányzatok a nyaralóépítésben
Századunk elején a telekrendezést már más szervezési elvek vezérlik: megjelennek a sarokra telepített épületek, amelyek már közvetlenül az utca vonalára
épülnek, kötetlenebb alaprajzi és funkcionális megoldásokkal; a fürdőszoba
már nemcsak a tehetős építtetők privilégiuma, hanem mindennapi használatú
helyiségként funkcionál. Ikervillák is épülnek immár, szimmetrikus alaprajzi
elrendezéssel, és gyökeresen megváltozik a díszítőelemek alkalmazási módja.
A központosán elhelyezett tornáco k oromfaláról elmarad a dekoráció, és a
melléktornácok válnak hangsúlyos építészeti elemmé, maj d idővel feltűnnek
a fedetlen teraszok is. A tornác megszűnik az épület jellegzetes eleme lenni, így
maga a nyaraló is elveszti eddigi jellemző arculatát. A X X . század elején a szecesszió térhódításával a palicsi villákon is kezdenek feltűnni az új stílus jegyei:
az egyszerűség, a felesleges díszítőelemek elmaradása, az egyre nagyobb épü­
letnyílások és más funkcionális és építészeti elemek, amelyek következtében az
épületek jellege lassan megváltozik.
A továbbra is gyors ütemben épülő nyaralóépületek mellett kezd a lakóház-
építés is fellendülni, és egyre kisebb lesz a villák meg a családi házak közötti
funkcionális, építészeti és szerkezeti különbség. A z új adottságok, előírások,
lehetőségek és egyre növekvő igények következményeként elkezdődik a villák
bővítése, javítása és átalakítása. A z átalakítás során fürdőszobát, éléskamrát
meg más hasonló rendeltetésű helyiségeket alakítanak ki, amivel kezdetét veszi
a szobák felaprózódása. A bővítés során főleg konyhát, szobát, teraszt és tornyot építenek a nyaralóhoz, gyakran a tornácokat is bezárják. Ez t a fellendü­
lést illusztrálj a a következő adat is: 190 0 és 190 5 között a Városi Mérnöki
Hivatal 2 0 villa, 11 családi ház, 5 melléképület építésére és 9 más bővítésre,
illetve átalakításra adott ki engedélyt, 190 5 és 191 0 között pedig 21 villa,
7 családi ház, 7 melléképület és 2 bővítés kivitelezését hagyta jóvá.
A Z 1910-E S É V E K N Y A R A L Ó É P Í T É S Z E T E
1910-től még kifejezettebb az eltolódás a családiház-építés felé, amit a kiadott
építési engedélyek is híven tükröznek ( 1 5 – 1 5 kérvény), bár továbbra is érvé­
nyes volt az a kötöttség, hogy a családi házak külseje ne üssön el a nyaralóké­
tól. Egyre több melléképület-építést és főként villaátalakítást hagynak jóvá,
ami eltér a korábbi gyakorlattól.
Századunk új szellemet, eszméket és esztétikát hozott magával. Ezzel egyidejűleg a terveken új építésznevek bukkannak fel, akiknek keze nyomán a villaépítészetben is lényeges változásokra kerül sor.
A nyaralók építészeti jellemzői: A z igények növekedésével a villák funkcionális egysége is változásokon megy át; növekszik a helyiségek száma, így a
földszinten már 4-től 9-ig terjed, (leggyakrabban 8) , a pincében pedig 3 és 5 kö ­
zött mozog. A fürdőszoba és az előszoba kötelező alkotóeleme a nyaralónak,
a hálószobák közvetlen kapcsolatban vannak a fürdővel, az ebédlőbe pedig sok
esetben már nem a tornácról léphetünk be, hanem az előtérből. Ú j kapcsolat
15. Hagyományos alaprajz, megváltozott homlokzatkiképzés (Spliti fasor 8.)
alakul ki az ebédlő és a konyha között is. Míg a korábbi villatípusoknál a konyha külön bejáratú volt, vagy közvetlenül a teraszról nyílt, addig a század
elejére már az ebédlőből közelíthető meg. A z új építési mó d mellett a korábbi
típusok egy-két eleme továbbra is megmarad, amit az átalakítások során felaprózott helyiségeknek sem sikerült eltüntetniük. A korábban épült nyaralók
felújítását a halyiségek számának növelésével, a tornác beépítésével vagy a
konyha, illetve fürdőszoba hozzáépítésével végzik.
A villák alaprajza egyre szabadabb és a kezdeti kettős-, illetve hármas tagolódású típusok szabályossága egyre kevésbé szembeötlő. Háro m nyaralótípus
jellemző erre az időszakra. A z első megőrzi a korábbi típus alaprajzát, és csak
a homlokzat építészeti jellegzetessége változik meg. Ezek a nyaralók továbbra is
hagyományos tömegformálással, szimmetriával és a megszokott hangsúlyos
elemekkel, de teljesen korszerű, szecessziós homlokzat-kialakítással és díszí­
tőelemekkel épültek. (15 . számú kép)
A másodikra az alaprajzi elrendezés szabad alakítása jellemző, de a kettő,
illetve hármas tagolódású nyaralótípus mint alapsejt tovább él.
A harmadikat viszont a teljesen tagolt alapraj z jellemzi, melynél az alaptípus
szigorú szabályossága már nem figyelhető meg. A helyiségek egymáshoz viszonyítva csúsztatott elhelyezésűek; egyelőre csak az ebédlő központi helye
marad meg, bár idővel ez a hagyomány is megszűnik. A z alapraj z derékszögű
logikáj a sem szigorú szabály már, sőt maguk a helyiségek sem minden esetben
négyzet vagy négyszög alakúak. így végül a villaalaptípus funkcionális, építé­
szeti és esztétikai egyszerűségéből, tisztaságából szinte semmi sem marad.
A P A L I C S I N Y A R A L Ó K M A I H E L Y Z E T E
Sajnos, az idők folyamán sok épület eltűnt a fürdőtelepről. Azok, amelyek
túlélték az elmúlt koro k viszontagságait, olyan nagy átalakuláson estek át,
hogy eredeti formájukat nemhogy felismerni, de még csak sejteni sem lehet.
Ennek ellenére néhány esetben még következtethetünk a valamikori nyaralóra,
mert nem bontották meg utcai körvonalait. Minden kor – így korunk is – folyamatosan bővít, átalakít, ezzel építi, gazdagítj a vagy éppen tönkreteszi a rá
maradt épületállományt.
A palicsi villák egy része ma is őrzi eredeti építészeti arculatát. 1 9
Vizsgálatukkor figyelembe kell venni, hogy ezek az épületek ma már más
funkcióval, más tulajdonjogi viszonnyal és más szociális struktúrával rendelkeznek.
A nyaralók mai funkciói a következők: 1. lakóépületek, 2 . középületek (posta, rendőrállomás, gyógyszertár, orvosi rendelő stb.), 3 . művelődési és vendéglátóipari létesítmények (filmszínház, könyvtár, étterem, kaszinó, cukrászda
stb.), 4 . használaton kívüli és egyéb épületek.
A tulajdonjogi viszonyokat tekintve vannak magántulajdonban és társadalmi
tulajdonban lévő épületek. Mivel ezek az épületek már nem eredeti – nyaraló
– funkciójúak, így minden egyes új tartalomhoz való alakítás és bővítés módo sított rajtuk.
A magántulajdonban lévő épületek
A nyaralók legnagyobb hányada magánkézben lévő lakóépületként funkcionál, igen kevés képez közülük társadalmi tulajdont. A magántulajdonban lévő
épületek egy részét a tulajdonos lakja, de nem kevés azoknak az épületeknek a
száma sem, amelyek tulajdonjoga két lakó közt oszlik meg. A z épületeken végzett átalakítások és bővítések a tulajdonos anyagi helyzetének, személyiségé­
nek, ízlésének és értékítéletének függvényében zajlanak. Egyes villák folyamatos átalakuláson estek át, míg más nyaralóépületek megmaradtak eredeti formájukban, így megkülönböztetünk eredeti állapotukban megmaradt, felújított,
revitalizált és jellegüket vesztett villákat.
A z eredeti állapotukban megmaradt, egy-két kisebb belső módosításon átesett nyaralók száma igen csekély. A villák mai feltételekhez való igazítása során
leginkább a következő beavatkozásokat hajtották végre: válaszfalakat helyeztek át abban az esetben, ha új fürdőszobát építettek, vagy az épület meglévő
nyílásait befalazták, illetve újakat nyitottak. A z építőanyagok korlátozott élettartama miatt azokat sok esetben az eredetivel azonos vagy hasonló újjal cserélték ki. Azo n nyaralóépületek átlaga viszont, amelyeken nem végeztek semmilyen javítást, átalakítást vagy bővítést, az idő múlásával teljesen leromlott.
Egyedül azok az épületek nem szenvedtek átalakítást, amelyek tulajdonosai
anyagilag rosszabbul álltak, vagy ingatlanukat hosszabb időre bérbe adták, és
nem maguk lakták. 2 0
17. Szakszerűtlen hozzáépítés (Brestovaci u. 3.)
351
Ib. Szaks¿íjrutlc>iiu …… .. villu [Brestovaa u. i.j
18. A szilikáttéglás homlokzatkiképzés idegen a svájci villatípusoktól (Hegedűs József u. 10.)
A revitalizált villák közül azok, amelyeknél a gazdaságosság és a korszerűség
párosul a jellegzetes palicsi építészeti stílus megtartásával olyan egyének tulaj donát képezik, akiknél a jobb anyagi helyzet a környezetszeretettel is párosult.
Az ilyen környezet- és hagyománytisztelő felújítások során a funkcionális és
szerkezeti beavatkozásokkal járó módosítások az épületet kellemesebb, emberibb léptékűvé tették. Mindezt a válaszfalak áthelyezésével és a helyiség belmagasságának csökkentésével, korszerű illemhely létesítésével, az épület falainak
vízszigetelésével, a tetőhéjazat felújításával, kétrétegű ablakok beépítésével és
az eredeti állapotot tisztelő homlokzatfelújítással értek el. 2 1
A jellegüket vesztett, illetve a nem szakszerűen felújított nyaralók olyan kárt
okoztak Palics építészeti arculatában, amit már nehéz helyrehozni. Pénz híján
olyan hozzáépítéseket hajtottak végre, amelyek csorbát ejtettek az építészeti
összhangon, vagy teljesen elértéktelenítették az épületet. A z ilyen beavatkozás
során sok esetben eltávolították a homlokzatplasztikát vagy a díszes fafaragást,
és gyakori az eredetinek nem megfelelő nyílászárók cseréj e is, éppúgy mint
a nem odaillő épületanyagok, mint például a szilikát homlokzattégla haszná­
lata, így az épület építészeti arculata teljesen értékét veszti. 2 2
A z épület lakóinak bérlői státusa gyakori jelenség a valamikor nyaralóknál,
és mivel ez sok esetben 20-3 0 évnél is tovább tart, ezek a lakók már idősebb
emberek. Annak ellenére, hogy Palics tisztelői, nehéz anyagi helyzetük folytán
az általuk végzett beavatkozás magán viseli státusuk jegyét. Az ilyen bérlők
tulajdonképpen az „igazi“ tulajdonosai a villáknak, mert együtt öregedtek az
épületekkel, anyagi helyzetüktől függően gondját is viselték, míg a tényleges
tulajdonos, akinek ugyan jelképes bérleti díjat fizettek, a közönnyel határos
gondatlansággal, nemtörődömséggel és érdektelenséggel viszonyult az épü­
lethez. 2 3
Gyakori eset, hogy a telek vagy a villa is, két tulajdonos között oszlik meg,
s ezt, vagyis a gazdák különböző esztétikai felfogását ugyancsak az épület sínyli meg. Ne m ritka ugyanis, hogy egyazon épület egyik vége még magán viseli
eredeti formáját, a másik pedig már teljesen jellegét vesztette a díszítő- és
stíluselemek eltávolítása vagy a hevenyészett épülettoldás miatt 2 4 (16. , 17. és 18.
számú kép)
Társadalmi tulajdonban levő nyaralók
A társadalmi tulajdonban levő valamikori villák középületekként funkcionálnak mint vendéglátóipari, művelődési és egyéb létesítmények. A
kérdéses villák leginkább a tóparton, a Horgos i út mentén vagy a kettő közötti
sávban találhatók. Itt is három beavatkozási módról beszélhetünk. Vannak eredeti alakjukat megtartó, felújított, revitalizált és jellegüket vesztett épületek.
A z eredeti alakjukat megtartó nyaralóépületek annak köszönhetik állapotukat, hogy eddig nem tudtak elegendő pénzt fordítani rájuk. Állaguk annyira leromlott, hogy némely esetben (Bagolyvár, Vermes-villa) már az állékonyságuk
is kérdésessé vált, a teljes felújításuk pedig olyan drága, hogy egyelőre semmi
kilátás sincs rá.
Csak néhány éve ismertük fel építészeti örökségünk értékét, amivel megmaradt értékeink restaurálása, rekonstrukciój a és revitalizálása is más felfogás,
más vezérelv alapján történik. Ennek az új műemlékvédelmi hozzáállásnak
köszönheti jelenlegi arculatát az 198 6 és 198 7 között helyreállított és játékkaszinóvá alakított Lujza-villa, valamint a postahivatallá átrendezett Hart mann-villa. Noh a homlokzatuk helyreállításánál tiszteletben tartották eredeti
külsejüket, a belső terek kialakításánál mégis eleget tudtak tenni a funkció és a
mai kor követelményeinek. 2 5 A z épületek jellegvesztése sok esetben abból
származott, hogy új funkcióikhoz alakítva őket nem vették figyelembe stílusjegyeiket és építészeti értékeiket. E z inkább kisebb beavatkozások esetén fordul
elő, de legtöbbször már a kis beavatkozás is elég ahhoz, hogy az épület értéke
csökkenjen. Elegendő a nyílászárók hozzá nem értő cseréje, vagy a nyílások
megnövelése, az épületplasztika leverése és más belső beavatkozás ahhoz, hogy
megbontsák az épület harmóniáját. Szerencsére ezek a beavatkozások az épület
rekonstrukciój a alkalmával többnyire helyrehozhatók. 2 6
Ö S S Z E F O G L A L Á S
A palicsi nyaralók zömmel a X I X . század derekán keletkeztek egy hirtelen
meggazdagodott, az akkori világ újdonságait meghonosító társadalom szilárd
társadalmi-politikai, gazdasági és kulturális alapjain. E z a folyamatos fejlődés
19. A Ljubibatric-villa terve – Salga Mátyás munkája, 1899.
a múlt század közepétől az I. világháború kitöréséig tart, ezt követően a villa-
építés kontinuitása megszakad.
A z európai hatás mellett tagadhatatlan az ún. svájci háztípus elemeinek keveredése a kettős és hármas tagolódású hagyományos alföldi típus elemeivel
úgy, hogy figyelembe vették a villák szórakozást és pihenést szolgáló építészeti
megoldásait.
A villák fejlődéstörténete hűen követi az akkori társadalom-, kultúra-, építé­
szet-, szellem- és életszínvonal-fejlődést.
Kezdetben tipizált és csak a későbbiekben szabad funkcionális, építészeti és
szerkezeti megoldásúak a nyaralók. Idővel a szabadidő funkcióját felváltja a
hétköznapi lakásfunkció, és mind nagyobb és nagyobb az átfedésük a családi
házak építészeti megoldásaival, míg végül teljesen átalakulnak lakóépületekké.
A két világháború közötti és az utána következő időszakra jellemző a villák
építészeti és funkcionális egységének átalakulása, azok viszont, amelyek nem
estek át semmiféle módosításon, teljesen tönkrementek.
A közelmúlt sivár építészete nem kímélte meg a palicsi nyaralótelepet sem,
építészeti örökségét ötlettelen és monoto n elemekkel rombolta. így annak ellenére, hogy kedvező jelek mutatkoznak a régihez való viszonyulásunkban, e
jellegzetes építészetet mégis kikezdte az enyészet.
20. A Ljitbibatrić-villa 1987-ben (Horgosi út 61.)
35 5
F Ü G G E L É K
A Ljubibatric-villa
1899 . X . 21-én kapta meg dr. Szilas Mór , a Szegedi út mentén, a gazdag nö ­
vényzettel díszített telkén épülő villájára és a hozzá tartozó melléképületre az
építési engedélyt. A tervező Salga Mátyás volt, aki idővel a villa méreteit
lecsökkentette, de ezzel a módosítással építészeti egységét nem bontotta meg.
A szokványos svájci—palicsi villatípustól eltérően az épület képét funkcionálisan és építészetileg tagoltabbá tette. (19 . és 20 . számú kép)
A nyaraló hármas tagolódású térszervezése L-alakú alaprajzi megoldású,
vagyis a vendégszoba úgy csatlakozik a másik két helyiség oldalához, hogy
azok saroktornácot fognak közre. A z ebédlő egyik oldaláról az utcai, a talaj
szintjétől kiemelt tornáchoz, a másikról pedig a kevésbé attraktív udvari fedetlen teraszhoz illeszkedik. A z ebédlőből nyílik a hálószoba is, amiből közvetlenül juthatunk a fürdőszobába.
Míg az első tervváltozat a hálószoba udvari fala mellé helyezte a konyhát,
éléskamrát és a cselédszobát, amit az udvari teraszról lehetett volna megkö ­
zelíteni, 2 7 addig a másodikban ezek a helyiségek már a pincében nyertek elhelyezést. 2 8
A nyaraló jellegzetes építészeti összhangj a a játékos tömegformálásból ered
és mint újszerű elem jelenik meg az épület oldalán, az ebédlő mellett található
tört tetőidomú toron y és a mellette lévő oromfalas tornác, hangsúlyos faszerkezetével és díszítő motívumaival. A toron y csúcsán kovácsoltvas motívumként tüntették fel az építés évét (1899) .
A villát a Ljubibratic család lakja, és az ő birtokukban van az eredeti terv is.
Az Evelin-villa
A palicsi villákat általában a tulajdonos valamelyik családtagjáról nevezték el.
E z t a nyaralót a valamikori Szegedi út – a mai Horgos i út – mellett, közvetlenül a mai Néphősö k parkjának tőszomszédságában lévő gyümölcsösében
építtette Jakobcsics Gyula, miután 1898 . X I I . l-jén megkapta a szükséges engedélyt. 2 9 (21 . és 22 . számú kép)
A z épületet kb. 1 0 méteres előkert választj a el az úttól.
Funkcionális egysége hármas tagolású, verandáj a falazott, ahonnan közvetlen bejárat van a központosán elhelyezett ebédlőbe. A z ebédlőből jobbra a há­
lószoba, balra pedig a szalon nyílik, melyek mérete kisebb az ebédlőénél.
A verandára annak két oldalán elhelyezett lépcsőn juthatunk fel. A konyha és
az éléskamra a pincében található.
A szimmetrikus épület hangsúlyát a klasszicizáló veranda képezi három
központi íves nyílásával.
A tető sátortetős megoldású, amivel elüt a X I X . század végére jellemző palicsi
villatársaitól. Telepítése jellegzetes: az épület hossztengelye a telek fő irányára
merőleges. Ma lakóépület.
21. Az Evelin-villa terve, 1898.
22. Az Evelin-vilU 1988-ban (Horgost út 63.)
35 7
23. Az egykori Milkó-villa 1988-ban (Pionír u. 9.)
A nyaraló máig megtartotta eredeti méretét és harmonikus kapcsolatát környezetével, belterét pedig a mai kötevelményeknek megfelelően módosították.
A Kekec gyermeknyaraló
Míg kezdetben az északi tóparton, közvetlenül a fürdő és a Nagypark szomszédságában épültek a nyaralók, addig a X I X . század végére – a vasút, de főleg
a vasútállomás megépülése után — annak közvetlen közelében és az attól északra eső területeken is.
Ugyanazo n a napon, 1898 . X . 8-án kapta meg Blau Lajos ügyvéd és Milkó
M ó r a villaépítési engedélyt, két szomszédos, az 15599/1-e s és 15599/2-e s
számú telken a vasútállomás közelében. Mindkét nyaraló tervezőj e az ismert
szabadkai építész, Titus Mackovic volt, kinek neve több palicsi épületet fémjelez. 3 0
A két hasonló telepítésű, azonos funkcionális és építészeti egységű épület
jellegzetes példáj a a svájci nyaralótípus mintáját követő sablonos tervezési
módnak. A z épületek az utcavonaltól kb. 1 0 méterre vannak a telek zöldjébe
behúzva, és tipikus példái a kettős alaprajzi elrendezésű és központosán előreugratott tornácú hármas tagolódású villáknak, amelyeknél közvetlenül juthatunk a centrálisán elhelyezett, méreteivel a többi helyiség fölé emelkedő ebédlőbe. Innen nyílik a hátsó veranda, ahonnan a pincébe és a fürdőszobába juthatunk. A konyha, az éléskamra és az illemhely, az udvarból nyílva, külön be
járatú. A z épület funkcionális és építészeti jellege azonos, egyedül a tornác
oromfalának fafaragása tér el egymástól. A Blau Lajos tulajdonát képező villa
oromfala neogótikus motívumokkal, Milkó Móré pedig növényi ornamentikával díszített.
1901 . I X . 20-án engedélyezik Takács Edének az 15602/1 számú, 3 1 Blau Lajos
ingatlana melletti telekre az építést. A tervrajzon Salga Mátyás neve szerepel.
Méreteiben ez a nyaraló kisebb az előző kettőnél. Alaprajzi elrendezése há­
rom , derékszögben elhelyezett helyiséget tartalmaz, amelyek közül a harmadik
az előző kettő oldalfalával csatlakozik. A konyha itt is külön bejáratú, és az
ebédlő is nagyobb a többi helyiségnél.
Lényeges építészeti elemként jelenik meg a fafaragással gazdagon díszített
utcai oromfal, míg a fatornác csak másodmotívumként szerepel. A villa kb.
1 5 méteres előkerttel rendelkezik, fő tengelyével a telek hosszoldalára merő ­
leges telepítésű.
A z eddig tárgyalt három épület és a negyedik 15602/2 parcellaszámú villa
ma egy egységet alkot és a Kekec gyermeknyaralójaként működik (illetve évek
óta nem működik). A z eddig tárgyalt épületek közül kettő a mai Pionír utcára,
míg a harmadik a Petőfi Sándor utcára néz.
A valamikori nyaralók belső tere, az épület gyermeknyaralóvá való átalakí­
tása során, kisebb módosítást szenvedett. Blau Lajos és Milkó M ó r egykori
nyaralójához az udvari oldalról úgy építettek egy helyiséget, hogy az nem bontotta meg az épület külméretének egységét. A z új funkció miatt mindkét villa
utcai tornácait beüvegezték, az udvari verandát pedig befalazták.
A harmadik villa esztétikai jellegzetességét a két új helyiség hozzáépítése
nagyban elősegítette, de ennek ellenére itt-ott még ma is felfedezhetők a valamikori kovácsoltvas kerítés részletei és a díszkert egykori szökőkútja.
A Hartmann-villa
E z t a nyaralóépületet Hartman n gyáros építtette a múlt század kilencvenes
éveiben, amiről a szabadkai Történelmi Levéltárban, sajnos, semmilyen adat
nem található.
Telekrendezése az említett korra jellemző módon történt: az épület kb. 10
méterre helyezkedik el az utcavonaltól és előkertjében díszes, köralakú virág-
ágyás található.
A teljesen alápincézett épület funkcionális egységét tekintve hármas alaprajzi
tagolódású. Főhomlokzatán a jellegzetesen hangsúlyos központi tornáccal és
az idővel befalazott udvari fronton lévő verandával képez egy egységet.
A hódfarkú cseréppel borított villának, Palicson a legszebb díszes fafaragású,
műpalával fedett tornácán kívül nincs külön kiemelhető építészeti jellegzetessége.
A z épület téglafalú, tornáca pedig a jellegzetes favázas szerkezettel készült.
1988-ban a valamikori nyaralót, annak homlokzat és tömegképzés adta
építészeti értékét tiszteletben tartva, postahivatallá alakították, s így belterét az
új funkció követelményei szerint szervezték át, minek folytán épületszerkezeti
módosításokat is elszenvedett az épület. (24 . számú kép)
24. A restaurált egykori Hartmann-villa, a palicsi posta épülete 1988-ban (Horgost út 74.)
A Reisner-villa
A múlt század végén a Szabadkát Szegeddel összekötő vasútvonal elkészülte,
de főleg a palicsi vasútállomás felépülése után, mint már említettük is, a villák
nem kizárólag a park és a fürdő területén épültek. A mai Pionir utca elején ké­
szült el a tulajdonosáról – Reisner Lajosról – elnevezett nyaraló, melynek eredeti terve a szabadkai Történelmi Levéltárban már nem található meg, csak az
1903-ban kérelmezett villabővítésről, az emeleti terasz és toron y építéséről
tanúskodó engedélyezési terv maradt fenn, amit Milán Zaric készített.
A jellegzetes haránttelepítésű villáktól eltérően ez az épület a telek hosszoldalával párhuzamos, ami arról tanúskodik, hogy a X I X . század közepe táján
épült házat eredetileg nem nyaralónak szánták.
Annak ellenére, hogy a villa idővel több adaptáción esett át, határozottan
felismerhető az eredeti hármas tagolás, az ezzel járó ebédlő-, konyha-, fürdő­
szoba- és verandaelhelyezés. A z előbb említett adaptációk során főleg az épü­
let belső tere alakult át, kívül pedig az új fürdőszoba és más melléképület építése
módosította az eredeti külsőt.
Szinte már nyomasztó a villa építészeti arculata a sok egymástól eltérő
anyagtól és alakzattól: mint például a manzárd tető játékosságát túlhangsúlyozó
mázas Zsolnai-cserép vagy a homlokzatot díszítő vörös klinkertégla. (25 .
számú kép)
A nyaralóhoz tartozik az a gazdagon díszített fa oromfalas tornácú mellék-
épület is, mely jellegében teljesen elüt a megszokottól.
25. Az egykori Reisner-villa 1988-ban (Pionír ». 2a)
26. A Conen-villa terve – Raichle Ferenc munkája, 1900.
361
27. A Concn-villa 1988-ban (Néphősök parkja 7.)
A Conen-villa
Az ismert szabadkai gyáros, Conen Vilmos 1900 . V. 5-én kapta meg az
építkezési engedélyt a Nagypark keleti oldalán felépülő villához, amihez a fiatal Raichle Ferenc készítette a terveket (26. számú kép), aki később a
szecessziós építészet kiemelkedő alakjaként folytatj a maj d pályafutását. Már
ennek az épületnek az alaprajzán is megfigyelhetjük az új stílusjegyeket. 3 2
Az alapraj z már nem követi a korábbi sablonos megoldásokat, de homlokzat-,
illetve tömegképzésében még az eklektikus formák dominálnak. A nyaraló
funkcionális egységét szemlélve itt is a hármas tagolódású elrendezés figyelhető
meg, de már csúsztatott változatában. Az ebédlő továbbra is az épület központi
helyisége, közvetlenül kapcsolódik a fő- és melléktornáchoz. Ugyanígy juthatunk a mellette lévő szobákba is, de míg a konyha csak a tornácról, addig a
fürdőszoba a tornácról és a hálószobából is megközelíthető.
Az épület összképe a különböző formáktól és anyagoktól terhes, hangsúlyos
része mégis a terasz, az oromfal és a torony.
1958 . I. 10-én készült el az a tervdokumentáció, amely alapján az épületet
reprezentatív villává alakították át, amihez még ugyanabban az évben mellékelték a központi fűtés és 195 7 februárjában a villanyhálózat tervét is. Ekko r
cserélték ki az egyrétegű ablakokat kétrétegűekre, majd a teraszt is beüvegezték.
A melléképületben egy kis folyosóról nyiló két vendégszobát alakítottak ki.
A z új villakomplexum terveit D e Negri építész készítette, és ma is abban a
formában látható, amilyenné az 50-es évek derekán alakították. (27.
számú kép)
Fordította: Lejkó László
Jegyzetek
1 Pevsner, N.: Az európai építészet története. Budapest, 1974. 356., 381-382 . o.
2 Bartoly Eszter: Svájci nyaralók a budai zöldövezetben. Magyar Építőművészet 83/3 .
szám, 31-31 . o.
3 Arhitektura Bosne i Hercegovine od 1878 do 1918. 29-31 . o.
4 Bartoly Eszter; i.m.
5 Szabadkai Történelmi Levéltár, sign. 9/aec. 1854.
6 Szabadkai Történelmi Levéltár, sign. 9/aec. 1854.
7 Szabadkai Történelmi Levéltár, sign. 875/aec. 1855.
8 Szabadkai Kataszteri Hivatal, Szabadka szabad királyi város felmérése 1878.
9 Szabadkai Történelmi Levéltár, Térkép a Palics fürdőintézet és környékéről. Karvázy
Pál, 1888. II. 16.
1 0 Szabadkai Történelmi Levéltár, térképgyűjtemény, sign. 3.1.2.45.
“ Szabadkai Közlöny, 1876. V. 21/21 .
1 2 Szabadkai Közlöny, 1876. VII. 2/27.
1 3 Szabadkai Történelmi Levéltár, 3328, 5542, 6534/polg. 1889.
1 4 Szabadkai Történelmi Levéltár, sign. X V 899/1898.
1 5 Szabadkai Történelmi Levéltár, térképgyűjtemény, sign. 3.1.2.45.
1 6 Franki István: Szabadka szabad királyi város ismertetése. Szabadka, 1899., 16. o.
1 7 , Szabadka szabad királyi város törvényhatósága: Palics fürdő monográfiája. Szabadka,
1882.
1 8 Szabályok a Palics fürdő intézetében. Szabadka, 1895.
1 9 Ezek a következő helyszíneken találhatók: a Néphősök parkjától keletre az 1,2 , 3,
4, 5, 6, 7, 8, 9, 10. házszámúak; a Horgosi út 74, 76, 78; a Spliti fasor 5, 6, 7,
8, 9, 10, 11, 12, 16, 17, 19, 23. és 24. számú épületei; a Néphősök parkjától
nyugatra a Hegedűs J . u. 6, 10, 12; a Horgosi út 48 és 58; a Lujza-villa; a Ba
golyvár és a Vermes-villa; a Horgosi úttól északra a Marko Oreskovic u. 11,
19, és 25; a Petőfi Sándor u. 15, 19, 26; a Pionír u. 2a, 7, 9, 10, 13; az Andje
Rankovic tér 2; a Kizur István u. 7, 11 , 13, 14, 15, 17; a Horgosi út 17, 33, 39,
47, 57, 61 , 63; és a Brestovaci u. 3, 5. és 7. számú épületei.
2 0 Ilyenek: a Horgosi út 17, 33, 48; az M. Oreskovic utca 19; a Petőfi Sándor utca 26,
29; Joó Lajos utca 3; a Néphősök parkja 5, 3; a Spliti fasor 7, 8,10,11 ; a Kizur
István utca 7, 13 és a Pionír utca 10. alatt található épületek.
2 1 Ilyenek: a Pionír utca 2a; a Dubrovniki utca 54, 61 ; a Petőfi Sándor utca 15; a Spliti
fasor 24; a Néphősök parkja 7; a Brestovaci utca 7. és a Horgosi út 61 , 63. alatt
található épületek.
2 2 Pl. a Spliti fasor 12, 16, 17; a Kizur István utca 14, 15, 17, 26. és a Bartók Béla utca
5. és 7a számú épületei.
2 3 Pl. a Néphősök parkja 2.
2 4 Brestovaci u. 5, 3 ; M. Oreskovic u. 11 ; Hegedűs J . u. 8. és 12; Horgosi út 37a, 58; Kizur I. u. 11 , 13, 17.
2 5 Pl. a Kekec nyaralója; Pionír u. 9; a Horgosi út 74. és a Lujza-villa.
2 6 Pl. a régi postahivatal: Spliti fasor 11 ; a rendőrállomás: Horgosi út 57; az önkiszolgáló: Spliti fasor 6. és a cukrászda: Spliti fasor 5. számú épületei.
2 7 Szabadkai Történelmi Levéltár, sign. 10/1899.
2 8 A Ljubibatric család birtokában lévő iratok.
2 9 Szabadkai Történelmi Levéltár, sign. 11/1898.
3 0 Szabadkai Történelmi Levéltár, sign. 8/1898; sign. 9/1898.
3 1 Szabadkai Történelmi Levéltár, sign. 14/1901 .
3 2 Szabadkai Történelmi Levéltár, sign. 3/1900.
Felhasznált irodalom
1. Szöllósi Gyula: A Palics-tó elhalása és felújítása. A Palics-tó felújításának bizottsága.
2. Bartholy Eszter: Svájci nyaralók a budai zöldövezetben. Magyar építőművészet 83/3.
Budapest, 1983.
3. Dr. Wiener S.: Palityi fürdő. Szabadka, 1869.
4. Franki István: Szabadka, szabad királyi város ismertetése. Szabadka, 1899.
5. Szabadka, szabad királyi város tőrvényhatóság: Palics fürdő monográfiája. Szabadka, 1882.
6. Andrea Palladio: Négy könyv az építészetről. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata,
Budapest, 1982.
7. Ing. K. Petrović: Kraljevski slobodan grad Subotica i kupalište Palié. Subotica, 1928.
8. Franki István: Harminc év a szabadkai életben 1890-1920. – Emlékezések.
Szabadka, 1942.
9. Magyar László: Palics történetének rövid áttekintése. Létünk, Szabadka, 1985.
10. Borovszky S.: Bács-Bodrog vármegye I. monográfiája. Budapest, 1909.
Rezime
Nastanak, evolucij a i transformacij a
vila na Palicu
Subotica, bazirajući se na jakim društveno-političkim, ekonomskim i kulturnim osnovama naglo obogaćenog društva, otvorenog ka svetu i novinama, kao vlasnik Palica,
inicirajući razvoj banje i „domaćeg turizma“ 1854. g. počinje prodaju zemljišta za vile,
zapadno od Velikog parka. 1853. g. je gradski inžinjer Skulteti (Scultety) izradio plan
predmetnog zemljišta, definisao lokaciju vile na parceli i koncepciju vila. Mada predmetni plan nije u potpunosti izveden, osnovne postavke tada zacrtane, se provlače do
1914. godine.
1860-tih g. dalje širenje vila teče istočno uz park. Vile su poprečno, slobodno postavljene na parceli. Organizovane su po principu „trodelne panonske kuće“, s tim
da su odredjenim funkcionalnim i estetskim intervencijama prilagodjene arhitekturi
raspoloženja, odmora i zabave.
Izgradnjom železnice 1869., železničke stanice 1887., makadamskog puta SuboticaPalić 1894. i tramvajske pruge 1897. je olakšana saobraćajna komunikacija sa Palićem,
što dovodi do daljeg ubrzanog razvoja banje. 1880-tih godina se grade vile uz saobra-
ćajnice – Segedinski i Kanjiški put, a severno od železničke stanice se formira Urbanovo
naselje (Ôrbànfalva). Grade se raskošnije vile „švajcarskog tipa“. U Istorijskom arhivu
Subotice su sačuvani brojni projekti vila sa prekretnice vekova. Krajem X I X veka nose
potpis subotičkih arhitekata T. Mačkovića. M. Zarića, manje G. Kocke i M. Šalge, da bi
se početkom, X X veka sve češće pojavljivali, a uz njih kasnije i L. Molcer i F. Rajhl.
Tipizirane vile „švajcarskog tipa“ razvijaju se od osnovnih dvo i trodelnih, sa centralnim drvenim tremom, ne više u dužinu već u širinu objekta, formirajući dvoredne
osnove sve složenijih vidova. Prvobitne vile podužne osnove sa dvovodnim krovom
i akcentiranim tremom, bogato dekorisanim drvenim rezbarenim motivima, gube svoju
jednostavnost, čistotu i pravilnost dodavanjem tornjeva, igrom krovova, udvajanjem
terasa, gubljenjem simetrije.
Novi vek nosi novi duh, ideje, estetiku, nove potrebe, standarde, mogućnosti i nove
projektante – Gomboša i Galfija, što dovodi do promené u koncepciji vile. Stare vile se
osavremenjuju, a novoizgradjene potpuno gube logiku početnog funkcionalno-estetskog sklopa arhitekture raspoloženja, odmora i zabave, sve više se preklapajući sa stambenom arhitekturom, da bi se na kraju potpuno preklopile.
Summary
The Origin, Evolution and Transformation of the Villas at Palic
Subotica, being established on solid socio-political, economic and cultural basis of the
rapidly enriched society, open to the world and news, as the propertior of Palic, initiazing the development of the spa and the „local tourism“ begins to sell the ground for villas to the west of the Great Park in 1853. The municipal engineer J . Scultety elaborated
the plan of the mentioned ground, defined the conception and the location of the villa
on the parcel. Although the plan wasn’t implemented in full, the basic assumptions
outlined by it were extended up to 1914.
In the 60s of the last century the further expansion of the villas proceeds to the east
along the park. The villas are located on the parcel transversally, in free disposition.
They are organized according to the principle of the three-parted Pannonian house with
the explanation that with definite functional and aesthetic interventions they are adapted to the architecture of the mood, rest and entertainment.
By the construction of the railway in 1869, the railway station in 1897, the macadam
road Subotica-Palic in 1894 and the tramway line in 1897 the traffic communication
with Palie is being facilitated leading to further accelerated development of the spa. In
the 80s of the last century villas are being built along the traffic routs – the Szeged and
Kanjiza Road, however, north of the railway station Orbánfalva was being in process
of formation. More luxurious villas of Swiss-type are being built. In the Historical Archives in Subotica many designs of villas from the turn of the century are being preserved. At the end of the 19h century they bear the signatures of the architects of Subotica – T. Mackovic, M. Zarié, G. Koczka, M. Saiga, followed later by L. Molczer and
F. Raichle, too.
The standardized villas of Swiss-type are being developed from the basic two- and
three-parted ones with the central wooden porch, not more in the lenght, but in the
width of the building forming double-rowed ground-plans of increasingly complex shapes. The original villas of axial plan with double-piched roof and accentuated porch, richly decorated with wooden engraved motifs lose their simplicity, purity and regularity
by adding the turrets, varying the roofs, doubling the terraces, losing the symmetry.
The new century brings new attitude, thoughts, aesthetics, new needs, standards,
possibilities and new designers – L. Gombos and A. Gálfi, leading to changes in the
conception of the villas. The old villas are being modernized and the new-built ones lose
completely the logic of initial functional-aesthetic composition of the architecture of the
mood, rest and entertainment, overlapping with housing architecture more and more,
being entirely overlapped at the end.